Ha a mai napom is olyan katasztrofális lesz mint tegnap akkor nekem végem. Ohh ugyan miért lenne? Már megszokhattam volna a csúnya kövér lány szerepét akin az egész suli röhög, mert tetszik neki a suli legmenőbb pasija. Kösz Jessica. Elmélkedésem után lekaptam magamról a takarót és elindultam a fürdőbe. Szinte reggeli rutinommá vált hogy minden reggel felállok mérlegre és felírom mennyit mutat. Hülyeség. Amúgy alapból semmi bajom nem lenne a súlyommal, ha 190 centiméter lennék mert akkor beleférne a 89 kiló, de így hogy 160 centi vagyok így eléggé úgy nézek ki mint egy kicseszett uborkás üveg.
-Hope kicsim!-kiáltott fel anya.-Siess mert elkésel a suliból!
-Hogy bírnák már sietni amikor nehezemre esik megmozdulni is.-motyogtam.-Rendben sietek.-kiáltottam vissza.
Megpróbáltam gyorsra venni a tempót és sietni a suliba. Nem sikerült. Elkésni a suliból szeptember első napján úgy hogy végzős vagy? Nem probléma. Persze amint beértem rögtön megkaptam az osztálytársaimtól.
-Mi van kismalac fáj sétálni?-kiáltotta oda egy tahó paraszt majd az egész osztály nevetni kezdett.
Négy év alatt már megtanultam kezelni őket, de egyszer komolyan a szájára ülök és akkor majd pofázhat.
-Elnézést a késésért tanárnő.-mondtam majd helyet foglaltam a leghátsó padba.
-Semmi gond Hope. Előfordulhat bárkivel, de ne legyen rendszeres.-mosolygott rám.
Bólintottam és vissza mosolyogtam.
Lényegében arról szólt a napom hogy piszkálnak, de megtanultam nem figyelni rájuk. Antiszociális életem egyre jobban tetszett mit ne mondjak. Minden óránk után kiterelnek minket az udvarra mint a birkákat (mondjuk ezt meg is értem) tíz percre körülbelül. A nap ragyogóan sütött és volt egy kis szellő is alig észrevehetően. Alkalmasnak találtam az időt hogy elfogyasszam a reggelimet ezért leültem egy padra a sportpálya mellé. Kibontottam díjnyertes szendvicsemet amibe mindent beledobáltam. Szóval már a kinézete rossz volt. Beleharaptam és kiderült hogy az íze is szar.
-Tömd magadba le ne fogyj!-kiáltott oda valaki a pályáról nekem.
-Dugd a seggedbe hülye pöcs!-kiáltottam majd nagy erőt vettem magamon és hozzá vágtam.
Eltaláltam-e? Azt nem tudom mivel amint eldobtam elém jött pattogni egy tanár hogy mit képzelek magamról hogy így beszéljek az iskola udvarában a kis 9.-esek előtt. Jaj mintha ők nem beszélnének csúnyán könyörgöm. Ez csak azért volt mert megtalálták a csúnya kövér lányt aki úgy se védi meg magát. Nahát nagyot tévedtek.
-Hope ha még egy ilyen elő fordul nagy bajok lesznek belőle.-nézett rám szigorúan a tanárnő.
-Nem érdekel. Ha ők le malacozhatnak meg ilyenek akkor én is mondhatok nekik pár jókívánságot nem?-kiáltottam habár ennél nagyobb hülyeséget életemben nem csináltam még. Amint kimondtam meg is bántam.-Sajnálom tanárnő, de annyira rosszul esik hogy ezt csinálják már most és nem tudja elképzelni hogy milyen rossz az iskola legdagadtabb lányának lenni.-mentegetőztem.
-Nem baj Hope. Én is átéltem ezt. Nagyon nehezen de sikerült megküzdenem vele.
Aztán elmesélte nekem a középiskolás történeteit a kövér lány a világ ellen. Jupíí most akkor meddig kell ezt még hallgatnom. Mondjuk az viccesebb volt hogy azt is mondta hogy én ezt nem érthetem. Én? Én nem érthetem? Tényleg? Ő nem érti inkább.
Hazamentem. Persze anya rögtön kérdezte milyen volt, hogy ment meg ilyesmik. Mit kellett volna mondanom neki? Talán azt hogy amikor beértem az első órára 10 perc késéssel lemalacoztak aztán a szünetben hozzá vágtam a kajám egy baromhoz és a tanár elmesélte a Kövér lány a világ ellen középsulis történetét? Kösz nem.
-Minden jó volt. Tényleg.-mosolyodtam el.
-Akkor jó.-mosolygott.-A kedvencedet főztem. Gyros.
Végre van valami jó is az életemben köszönöm istenem! Miután megebédeltem felmentem a szobámba és elkezdtem filmet nézni. 10 percig bírtam egyet mivel a tökéletes szőke cicababáról szólt és minden tök happy volt körülötte. Hányingerem van az összes ilyen picsától de komolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése