Sziasztok! ->

Sziasztok szörnyen sajnálom hogy nem tudtam új részt hozni. Ez azért van mert most nagyon dolgozom egy novellán ami egy versenyre készül és ha szeretnétek elolvasni akkor oldalt-> szavazzatok! Megértéseteket köszönöm:) Sziasztoook ^^

1. Fejezet 4. Rész

Amikor hazaértem anya megint a kérdéseivel bombázott le. Milyen volt? Melyik lett a kedvenc tanárom? Vannak-e barátaim? Meg még ilyesmik. A válaszaim szar, utálom a tanárokat és nekem soha nem lesz barátom.
-Egész jó napom volt.-főleg úgy hogy biztos hogy eltaláltam a kajámmal Damont.- Van egy tanár az jó fej.-Kövér lány a világ ellen tanárnő.Mondjuk ki nem állhatom, de amiről nem tud az nem fáj neki.-És barátok? Azok mik?-utolsó kijelentésem nem nagyon tetszett anyunak de azért megmosolyogta.
-Na jól van. Nemsokára kész lesz a kaja, későn kezdtem el főzni.-miért mentegetőzik nekem? Fura.-Addig menj a szobádba vagy csinálj valamit amit akarsz.-elég fura látni anyut ilyen furának. Na jó ez értelmes mondat lett.
Felmentem a szobámba és elkezdtem zenét hallgatni. Terveim miszerint ma meglátogatok egy edzőtermet mehetnek a kukába. Tudom leakarok fogyni meg minden ilyesmi, de ahhoz erő kell és sajnos elveszi az erőm a lustaság. Pontosan. Szörnyű ember vagyok. Ledőltem az ágyra és elkezdtem nyomkodni a telefonom. Pontosabban elkezdtem SMS-ekkel bombázni Jess-t.
15:30
Jess szörnyű napjaimat élem nélküleeeed!
15:35
Nem tudok kivel beszélni >< 
15:40
Miért vagyok olyan amilyen vagyok?
15:45
Utáloooooooooom a sulit és mindenkit utálok 
15:50
Jeeeeeess

A nap így telik gyorsan ha bombázol valakit üzenetekkel öt percenként. Persze Jess válaszát várhattam. Újra kezdjem? Nem, inkább nem. Nem tudtam mit kezdeni az életemmel ezért inkább fontolóra vettem az edzőtermes terveimet. 10-15 perc gondolkodás után rávettem magam és elindultam. Van egy edzőterem nem olyan messze a házunktól oda bementem. Nem tudom talán arra számítottam, hogy bemegyek mint egy normális ember és nem szólnak le azért aki vagyok és békén hagynak? Na ez kizárt. 
-Bocs 'kislány'-rajzolta az idézőjeleket a levegőbe egy srác.-Mit keresel te itt?
-Tudtommal bárki bejöhet.-mondtam.
-Az a baj hogy ez nem a McDonald's.-mondta mire a haverjai röhögni kezdtek.
Hirtelen olyan selejtesnek éreztem magam ennyi tökéletes ember között. Fontolás tárgyává tettem, hogy elmenjek, de akkor bebizonyítanám hogy bárki leszólhat a súlyom miatt. EZT VÉGIG KELL CSINÁLNOD!!~kiáltottam magamra fejben.
-Tudod a McDonald's-ban sokkal értelmesebb emberek vannak mint amilyen te vagy. Hülye pöcs.-mondtam majd továbbálltam.
Utálom azokat az embereket akik azt hiszik hogy övék a világ mert sok barátjuk van és egyszerre több barátnőjük ami gusztustalan. Na de ez már nem az én bajom. Oda mentem az egyik edzőhöz vagy mihez és egy jól kidolgozott edzéstervet kezdtünk kialakítani.
Amikor mondta hogy 10 percet futnom kell azt hittem összeesek még a hallatától is. Persze kierőszakoltam magamnak hogy először a leglassabbal kezdjek.
2 órával később amikor végeztem visszamentem az öltözőbe átöltöztem és hazamentem. Csak otthon láttam hogy Jess válaszolt.
"Mi lenne ha leszállnál rólam? Leszarom az élted magasról, komolyan olyan idegesítő vagy -.- Hülye dagadt picsa...MÁSSZ KI AZ ÉLETEMBŐL!! Nehezen fér majd ki a segged tudom, de kurva gyorsan takarodj!!"
Mi? Mit ártottam én neki? Miért csinálja ezt velem? Elvileg a legjobb barátom volt..
17:40

Most mi a bajod van Jess?

17:50

Jól tudtad hogy Nick még mindig fontos nekem attól hogy szakítottunk te meg rámásztál..

Hülye ribanc!! Utállak!

Hogy mi? Én nem másztam rá!!

Jess nem válaszolt. Egy barátnőm volt és most őt is elvesztettem. A szavak amiket használt mélyen szívbe ütött. Fáj tudni hogy mit is gondol rólam a legjobb barátnőm valójában.

1. Fejezet 3. Rész

Akár mennyire is bunkó dolog volt Tylertől nem tudok rá haragudni. Nem menekülhetek az igazság elől.

Másnap reggel mint minden nap ráálltam a mérlegre. A változás tetszett már csak 88.5 kiló vagyok ami jó mivel szeretnék lefogyni. Na mindegy is. A suliba most nem késve hanem túl hamar érkezem ami azt jelenti hogy tíz percig hallgathatom a kismalac vicceket.

-Héj Hope.-szólt az egyik pöcs (Erik).-Hány ágyat törtél már össze? Anyudék még nem unják hogy minden héten új ágyat kell venniük? Vagy már acél ágyad van vagy mi?-kérdezte rezzenéstelen arccal amin persze mindenki röhögött csak én nem.

Persze megszoktam már az ilyen hülye vicceket, de az sok hogy anyuékat is beleveszik tudom nem mondott semmi rosszat róla, de ha most az egyszer elnézem az anya szó bele tételét a mondatba akkor mindig bele teszik és egyre csúnyább dolgokat mondanak majd.

-Hidd el ha azzal a seggel amivel össze törtem már pár ágyat ha a pofádra ülök lehet nem lesz kedved ugatni.-osztottam meg velük a véleményem egy bájos mosollyal az arcomon.

-Hú a dagadt segg a pofán nem olyan jó Erik.-szólt valamelyik lány.

A többire már nem is figyeltem. Vagyis nem akartam figyelni, de így is meghallottam. Kedves szavak mint például: kismalac, dagadt dög vagy épp szarágyú. Néhányuknak igen szívesen betörném a képét, de komolyan addig ütném amíg mozog. Na jó ez azért durva, de ha elkap a lendület akkor nem hinném hogy le lehet állni. Az első órám úgy ahogy de kibírtam és még csak ez első volt úristen. Bele se mertem gondolni mi lesz a többi haton. Szünetben az udvaron megtalált a Kövér lány a világ ellen tanárnőm és megint mesélni akart, de inkább én meséltem most neki hogy érezze mennyire szar hallgatni az én életem ami nem Kövér lány a világ ellen hanem Kövér lány ellen a világ és ez rohadtul nem mindegy. Szerintem.

Miután elment tőlem a tanárnő oda jött Nick történetes ő volt a másik barátom és Jess pasija is, de szakítottak ezért mi is szakítottunk mármint a barátságunkkal és nem is beszéltünk.

-Szia Hope.-mosolyogva intett.

-Helló Nick.-köszöntem.-Csak nem egy jó kismalac vicced van vagy esetleg a haverjaid üzenik mert akkor bele se kezdj léci. 

-Nem nem ezt akartam csak azt hogy tegnap jól megmondtad Damonnek és a szendvicsdobálás is vicces volt.-nevetett fel.

-Ja igen. Sajnos nem láttam hogy eltalálta e mivel rám repült a köv.....tanárnő-bólintottam.

-Eltalálta.-nevetett.

-Akkor egész jól céloztam.-nevettem.

A beszélgetésünk abbamaradt mivel vége lett a szünetnek, de azért jól esett végre beszélgetni valakivel még akkor is ha ezelőtt egy évvel kb. egy pöcs volt velem is és Jessel is. Na mindegy is. Az óráim hamar elteltek mondjuk egy kis kismalac itt egy kis dagadt szar ott és elmegy a nap gyorsan. Hazautamkor elterveztem hogy lemegyek az edzőterembe. Talán életem legnagyobb hülyesége, de akkor is nem akarok többé az iskola legdagadtabb diákja lenni

1. Fejezet 2. Rész

Miután feladtam a cicababás filmet felmentem pár közösségi oldalra, de minek. Soha semmi új vagyis soha semmi olyan nincs fent ami engem érdekelne. A mai nap után szórakozni akartam egy kicsit ezért felmentem ismeretlenek.hu-ra. Kiválasztottam hogy mindegy kivel beszélek és hogy lány vagyok. Az első emberre akit beadott ráírtam.

Szia.^^

Szia.

Csak egy szia semmi smiley ez felháborított.

Szerinted miért van az hogy a kövér lányoknak nincs életük? :((

Nem tudom talán mert nem mindenkinek ugyan az a világnézete vagy mi, de én nem ítélem el a kövér lányokat ellenben az osztálytársaim. Ők igen. Ma is egy lányt Hope-ot a tanár azért cseszte le mert az egyik haverom beszólt neki ő meg hozzá vágta a szendvicsét xD nagyon vicces volt főleg hogy fejbe vágta :DD

Jó hír: Eltalálta.

Rossz hír: Az egyik iskolatársammal chatelek. Aki nem mellesleg a focicsapatban is játszik.

Jól tette Hope. Úgy kell neki.

Haha. :D Így van.

Amint ezt leírta kiléptem a beszélgetésből. Hülye cselekedet, de meg kellett tennem. Tudom hogy soha többé nem fogok vele beszélgetni kivéve ha meg nem keres ami kizárt. Lehajtottam a laptop tetejét és lementem a földszintre. Reméltem találok egy értelmes embert valahol akivel beszélhetek de csak az öcsém volt ott. Értelmes embernek nem mondanám ezért inkább felhívtam a nagyszájú ám de érdekes és kedves barátnőmet. Helyesbítve az egyetlen barátnőmet Jessicát.
-Szia Jess.-köszöntem.
-Sziaa Hope.-kiáltott. 
-Miért kiabálsz?-nevettem.
-Mert szar volt a napom az iskolába.-mondta idegesen.
Amúgy Jessicával már nem járunk egy suliba. Ő most kezdett valahol az ország másik végén, én pedig itt maradtam hiéna kajának. Szuper.
-Nem csak neked.
-Mesélj!-szólított fel.
Szépen elmeséltem neki a reggeli 10 perc késéstől a Kövér lány a világ ellen tanárnőig mindent. Aztán ő is elmondta az ő kis történetét. És eddig azt hittem hogy az én napom volt szar? Akkor Jessé több volt mint szar. 
-Na jól van Jess majd később beszélünk. Szia-köszöntem el.
-Szia.-köszönt vissza.
Körülbelül 2 órát beszélgettünk a semmiről. A megszokás nagy úr. Vissza ültem a gépemhez amikor bejött az öcsém.
-Hope. Kérdezhetek valamit?-jött be félénken.
Alapból semmi bajom az öcsémmel mert aranyos meg minden és szeretem is, de néha nagyon könnyen ráveszik a hülyeségre.
-Persze. Kérdezz.-mosolyodtam el.
-Láttam pár képet kitéve a nappaliba, de nem mertem megkérdezni anyuékat hogy ki az. Arról a kislányról aki balett ruhában van anyuékkal, mert gondolom az nem te vagy és én sem balettoztam soha. Ki az a kislány Hope?
A kérdése alapból érthető volt, de kijelentése miszerint az biztos hogy nem én vagyok az fájt. Mit is mondjak eléggé szíven ütött a dolog.
-De Tyler az én vagyok. Voltam. Még amikor kicsi voltam olyan kis törpe mint te.-mosolyodtam el bármennyire is fájt.
-De te duci vagy az a kislány meg nem.-mondta értetlenkedve.
Na ez kicsapta a biztosítékot. Az osztálytársamtól és az iskola többi tanulójától már megszoktam, de az öcsémtől nem. 
-De Tyler az én vagyok és menj innen kifelé! MOST!-kiabáltam. 
Eddig nem tudtam mi hiányzik a hétfőmből. Most már teljes az életem, de tényleg.

1. Fejezet 1. Rész

Ha a mai napom is olyan katasztrofális lesz mint tegnap akkor nekem végem. Ohh ugyan miért lenne? Már megszokhattam volna a csúnya kövér lány szerepét akin az egész suli röhög, mert tetszik neki a suli legmenőbb pasija. Kösz Jessica. Elmélkedésem után lekaptam magamról a takarót és elindultam a fürdőbe. Szinte reggeli rutinommá vált hogy minden reggel felállok mérlegre és felírom mennyit mutat. Hülyeség. Amúgy alapból semmi bajom nem lenne a súlyommal, ha 190 centiméter lennék mert akkor beleférne a 89 kiló, de így hogy 160 centi vagyok így eléggé úgy nézek ki mint egy kicseszett uborkás üveg.  
-Hope kicsim!-kiáltott fel anya.-Siess mert elkésel a suliból!
-Hogy bírnák már sietni amikor nehezemre esik megmozdulni is.-motyogtam.-Rendben sietek.-kiáltottam vissza.
Megpróbáltam gyorsra venni a tempót és sietni a suliba. Nem sikerült. Elkésni a suliból szeptember első napján úgy hogy végzős vagy? Nem probléma. Persze amint beértem rögtön megkaptam az osztálytársaimtól.
-Mi van kismalac fáj sétálni?-kiáltotta oda egy tahó paraszt majd az egész osztály nevetni kezdett.
Négy év alatt már megtanultam kezelni őket, de egyszer komolyan a szájára ülök és akkor majd pofázhat.
-Elnézést a késésért tanárnő.-mondtam majd helyet foglaltam a leghátsó padba.
-Semmi gond Hope. Előfordulhat bárkivel, de ne legyen rendszeres.-mosolygott rám.
Bólintottam és vissza mosolyogtam.
Lényegében arról szólt a napom hogy piszkálnak, de megtanultam nem figyelni rájuk. Antiszociális életem egyre jobban tetszett mit ne mondjak. Minden óránk után kiterelnek minket az udvarra mint a birkákat (mondjuk ezt meg is értem) tíz percre körülbelül. A nap ragyogóan sütött és volt egy kis szellő is alig észrevehetően. Alkalmasnak találtam az időt hogy elfogyasszam a reggelimet ezért leültem egy padra a sportpálya mellé. Kibontottam díjnyertes szendvicsemet amibe mindent beledobáltam. Szóval már a kinézete rossz volt. Beleharaptam és kiderült hogy az íze is szar. 
-Tömd magadba le ne fogyj!-kiáltott oda valaki a pályáról nekem.
-Dugd a seggedbe hülye pöcs!-kiáltottam majd nagy erőt vettem magamon és hozzá vágtam.
Eltaláltam-e? Azt nem tudom mivel amint eldobtam elém jött pattogni egy tanár hogy mit képzelek magamról hogy így beszéljek az iskola udvarában a kis 9.-esek előtt. Jaj mintha ők nem beszélnének csúnyán könyörgöm. Ez csak azért volt mert megtalálták a csúnya kövér lányt aki úgy se védi meg magát. Nahát nagyot tévedtek.
-Hope ha még egy ilyen elő fordul nagy bajok lesznek belőle.-nézett rám szigorúan a tanárnő.
-Nem érdekel. Ha ők le malacozhatnak meg ilyenek akkor én is mondhatok nekik pár jókívánságot nem?-kiáltottam habár ennél nagyobb hülyeséget életemben nem csináltam még. Amint kimondtam meg is bántam.-Sajnálom tanárnő, de annyira rosszul esik hogy ezt csinálják már most és nem tudja elképzelni hogy milyen rossz az iskola legdagadtabb lányának lenni.-mentegetőztem.
-Nem baj Hope. Én is átéltem ezt. Nagyon nehezen de sikerült megküzdenem vele. 
Aztán elmesélte nekem a középiskolás történeteit a kövér lány a világ ellen. Jupíí most akkor meddig kell ezt még hallgatnom. Mondjuk az viccesebb volt hogy azt is mondta hogy én ezt nem érthetem. Én? Én nem érthetem? Tényleg? Ő nem érti inkább.
Hazamentem. Persze anya rögtön kérdezte milyen volt, hogy ment meg ilyesmik. Mit kellett volna mondanom neki? Talán azt hogy amikor beértem az első órára 10 perc késéssel lemalacoztak aztán a szünetben hozzá vágtam a kajám egy baromhoz és a tanár elmesélte a Kövér lány a világ ellen középsulis történetét? Kösz nem.
-Minden jó volt. Tényleg.-mosolyodtam el.
-Akkor jó.-mosolygott.-A kedvencedet főztem. Gyros.
Végre van valami jó is az életemben köszönöm istenem! Miután megebédeltem felmentem a szobámba és elkezdtem filmet nézni. 10 percig bírtam egyet mivel a tökéletes szőke cicababáról szólt és minden tök happy volt körülötte. Hányingerem van az összes ilyen picsától de komolyan.